Régota nem tudok írni egyszerüen nincs ihletem vagy csak tényleg ujra üres lettem ? Nem ez biztosan nem lehet hisz érzek fájadalmat , apró boldogságot , vágyat , keserűséget , stb...

A lényeg ,hogy vágyom valamire ami inspirál de nem kapok semmi isteni súgalatott! Ma rá lettem régi müveimre :) A kedvencem :

A Remény Szalagja

„Kérlek ne zavarja össze, kérlek engedj el!” Ezek a dallamok mennek a fejemben. A felhők is csak szálnak a szívemmel együtt.

Ilyenkor tavasszal mindenki szerelmes. Hát én is az vagyok.

A szerelemes regényekben a két főhős minidig egymásra talál.

De úgy néz ki nem én vagyok a főhős. Pedig jó lenne.

A könnyek az arcomat égetik. A szívem darabokban száll.

A réten is a bogarak párban mászkálnak, csak én vagyok magányos.

Bár egyes személyek azt mondják harcoljak, de én tudom, hogy semmi esélyem.

Amikor egy kis reményt kapok abban a kis szálban fogózkodom le ne esek. Ez a szál már annyira nyúl ott , hogy lassan zuhanni fogok és addig zuhanok míg el nem kap egy sötét lovag.

Ez a lovag is biztos összetöri a szívem. De lehet ő lesz az igazi.

Bár ha öröké zuhannék jobb lenne. Már próbálom a szálat el szakítani de nem működik. Harapom, szakítom hátha el szakad, de amilyen vékony annyira erős. De mégis gyengének és ki nyúltnak látszik. Vajon a srác miért köt ennyire magához? Nem tudom, de ha egyszer elenged elmegyek, és szívemet össze ragasztom majd zuhanok.

A réten közben este lett. A hold fel jötéve reményt kapok. De elbújok hisz a remény ár nem kell.