ölembe hajtod fejed
most olyan kicsinek látszol
elképzelem hogy
a gyermekem vagy
szemed csukva szempillád
lágyan rezdül mintha
álmodnál
simogatom tengernyi
hajad olyan selymes
egyre közelebb bújsz
mintha visszavágynál
az anyaméhbe
de hiszen
nem én szültelek
mégis elképzelem hogy
a hasamban lubickolsz
mintha sejtenéd mire
gondolok
egyre mélyebben
fúrod magad
az ölembe
s most már én is
akarom hogy
bennem légy
ha gyermekként nem akkor
hát máshogy
halkan sóhajtok
izmaid feszülnek
sajogva kívánom hogy
jöjj még közelebb
ölem sikoltva hív
s te meghallod
te aki az előbb
még gyermek voltál
most férfi vagy
erős és megállíthatatlan
uralkodj hát felettem
ha anyád nem lehetek hát
leszek szerelmes
társad
befogadlak s ölellek
lágyan
forró és illatos
menedéked vagyok
és nem látok
mást csak
ajkad ívét
hajad arcomba
hull
érezlek minden
sejtemmel
erdőszéli fogadó
vagyok ahova
betért egy magányos
vándor
te vagy az én
vándorom de
kérlek ne menj
tovább
maradj még
pihenj
hova sietnél
hozok meleg ételt
megvetem az ágyat
csak maradj
messze még a reggel
***
fejed a párnán pihen
most olyan kicsinek látszol
elképzelem hogy
a gyermekem vagy
szemed csukva szempillád
lágyan rezdül mintha
álmodnál
