Pánik roham...

Egy kis történet....

 A tücsök már nem ciripel bár már talán pár korán kellő madár már csicsereg a többi élőlény fel ébresztve. Lassan itt a reggel. Igen már a nap is jelzi első sugaraival. Most igazán örülhet az akinek az ablakán besüt. Hisz gyönyörű napra ébred a táj. Pár kenyér szálitó autó meg jelenik és a boltoknál meg-meg állva töltik meg a falut a friss kenyér illatával ezzel kicsalogatva a ház lakóit.

A szomszédok már mozgolodnak és reggeli takarítást végzik míg egy kisebb ház még alszik. Ablaki , ajtói csukva. Egyetlen ablakon szürödikbe némi kisfény egy lány arcát meg világitva. A lány szemei csukva ám még is a rettegés ül ki rajta , ezt ékesiti néhány veriték csepp. Vajon álma enyire szörnyü lehet? Szörnyebb mint képzelnétek. Az élet egy-egy rosszabb pillantát elég egyszer is át élni, nem pedig már éjjelek otta ujra és ujra visza jön és kinozva az álom tulajdonosát.

Hirtelen e-parányi száj kinyilik és egy sikitás szökik ki rajta ezzel meg szünetve a kínokat. Sheidy zihálva fel ül és körbe tekint. Jobb kezével végig simitja arcát. Ami még mindig sápadt és vérszegény. Bal keze éppen a párna alatt kutakodik a szemüvege után. Igen meg is van. A lány fel húzza ém már szinte ez is leesik róla. A lány szinte napok otta nem evet mást 3 tábla csoki és párdarabb almánk kívül. Ahoz a réshez siet amin éppen be szürödik a minimális fény, egy kisebb szívacs darabot fog és betömi a rést. A szoba ujra teljes sötétségbe borult így meg védve gazdáját. Sheidy meg fogja kedvenc ezüst tollát amit még dédapjától örökölt és le ejti sokadszora is. A lány fülel de semit nem hall. Így ujra sikit de sajnos már saját hangját sem hallja. Bár álmába még hallot valamit és talán ujra hallhatja azt a dalamot ujra és ujra. Nagyot sohajtva vissza mászik ágyába és néhány könycsepp után ön szántából képek jelenek meg a fejében...

Karácsony volt és a lány arca csuppa mosoly . Reggel édes anya ajándékát még izgatotan csomagolta és vitte le a fa alá. Majd közös reggeli után ki is bontoták a meglepetéseket. Sheidy számára nem az ajándék volt a lényeg ha nem ,hogy végre boldogan töltsék el a napot édes anyával. Estére elő is vették kedvenc társasukat. Sheidy szokás szerint nyerésre állt amikor is dörömböltek az ajtón. Az anyukája körbe nézet és értetlen arcal a lányra nézet.  Kinyitota az ajtót és egy fekete ruhás eltakart arcu férfi mélyhangon üvölteni kezdet. Elragadta a lányt....

A pánik miat kieset minden ami addig történt ...pár képpet kivéve... egy pisztoly elsült... anya vérben uszik... és mindezek után ő nem hall. A korházban 8 évig kezelték a lányt. Most ,hogy haza engedték be zárkozot. Még a lelke nem nyugszik meg addig nem is fog ujra hallani. Az orvosok csak ideglenes süketséget és súlyos deprezsiót állapitotak meg nála....

Címkék: történet depresszió @ 2009.06.22. 21:05

A bejegyzés trackback címe:

https://sheidy.blog.hu/api/trackback/id/tr531201900

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása