Ahogy hallgatom ezt a számot nagyon sok emlék jutt eszembe:) Szinte látom ahogy Gesztiben iszogatva kint esik a hó mi pedig iszogatunk boldogan az élet terheire nem gondolva ...
De ezzek az évek elmúltak. Sorba veszitetem el mindent ami Gyönkhöz köt, most már csak az emlékek vannak miktöl éjelenként álomba sírhatom magam. Hogy a barátaim hova tüntek? Nem tudom.. fogalmam sincs. Lehet én vagyok a hibád ,hogy nem keresem öket elégszer és nem noszogatom ,hogy találkozunk igen lehet ezt kéne tenni. De félek ,hogy akkor meg az agyukra mennék. Szeretném öket meg örizni ,hogy szülinapomkor újra át ölelhesem öket. Igen az ölelés az fontos!! Hiányzik a minden napi "Szeretünk Rizsi" ölelés. Persze a "Most utálsz?" kérdés is amire mondhatod ,hogy "szeretlek " és az ilyen dolgok. Ezek nélkül nem érzem magam fontosnak.
Jó persze nem rosz helyre csöppentem :) Söt szerintem értékes embereket ismertem meg már most! És még meg fogok a lehendő években. Tudom jól ha ittis kivivom magamnak a tiszteletet és figyelmet meg kapom a pici szeretettet amire vágyom.

Amúgy voltam gólyatáborban , nagyon ütös volt :) De nem volt annyira vészes mint sejtetem. Jó sok feladat volt és minden este buli ami össze húzzta a kis lila csapatot. :D